Böbe Oldala   

  

MENÜ

 Az ember attól ember ha mindig az marad,ha szívében szeretet és békesség lakol, soha nem lehet gond és bánat.A lelked mélyén van őszinte tiszta szeretett mindig megkaphatod amit szeretnél,a vágy a sóhaj nem csak álom marad.Azért amit akarunk mindig tenni kell, hisz mindig mindennek ára van és a cselekvés az első lépés,amit szíved, és lelked diktál az a helyes út.

 

 

 

Azt akarom az enyém legyél,azt akarom égjen benned a tűz,azt akarom tested izzó katlan legyen ha csak rám gondolsz,azt akarom érintésed perzseljen és lobbantsa lángra bennem a vágy minden rezgését. Azt akarom szemed csillogjon a kéj mámorától ahogy ajkad az enyémhez ér és szenvedéllyel csókol,miközben végig simít kezem és minden porcikádat érinti. Érezni akarom tested lüktetését és vad mámorát,akarom mind azt ami benned van,az egész lényedet. Nem számít mit hoz a jövő a holnap,csak szeress míg szeretni lehet és él a láng és a vágy.Érezni illatod mit a mámor illata vesz körül és csak erősödik.Akarlak, akarlak, akarlak akarlak szívem és testem perzselője. 
 
 
 
Az leszek ami akaród ,hogy legyek,hisz a tiéd vagyok. Leszek aprócska hópihe mi arcodat hűti, vagy leszek láng mi fűti tested parázsló vágyát lángra lobbantja a gyönyör varázsát.Leszek álmod,vágyad, leszek az elérhetetlen megfoghatatlan, leszek az érintés mi megtalál téged,a csók mi először csókol leszek a kéj vágy hozó,mi izzítja a benned szunnyadó mámort.Leszek édesen kedves,leszek kicsit merészebb leszek doromboló kiscica ki simul, leszek vadmacska ki tűzből vágyból szeret ha kell mint egy oroszlán harcol érted mert a tiéd vagyok.Szeretlek Kedves.
 
 
 
 
"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Amikor vágyod a hangját és szavait,
Amikor felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd a mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor a közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul, hogy hiába tagadod, igenis szereted"
 
 
 
Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol –
amikor nem gondolsz rám –

Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább –

Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.

Kimondott és kimondatlan mondatok –
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.

Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki –

Valami kéne még, valamit kéne tenni.

De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány – a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj –

Tartson tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!

Szeress, mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen –


Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod

Játssz nekem boldogságot!

Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.

Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod –
Szeress kicsit jobban...

Szőkén és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba –

Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba –
Szeretlek akkor is, mikor alszol,

Szeretlek félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal –
SZERETLEK...
SZERETLEK...
 
 
 
 

 

 Hangszer vagyok, hangolj rám

agj egy hangszert, adj egy Á-t
értő kézzel nyúlj hozzám
felejts el most minden mást,
hangszer vagyok, hangolj rám,
olvassunk egymásból kottát.
Dallam vagyok, gondolj rám
eldúdollak, bennem szólsz
dúdolj engem jó kis szám
válogassunk, dúrt és mollt
dallam vagyok, gondolj rám,
dallam, mely mindig rólad szól.
mindig hallom a dalt,
ami bennem szól,
mindig egy, mindig más -
mindig hallom a dalt,
ami benned szól,
adj egy Á - t, ölelj át!
Legkedvesebb pengetőm
játszál rajtam nem kell más,
te vagy kedvenc, dalszerzőm
te meg mint egy szerzőtárs
Te legyél az ébresztőm,
olvassunk egymásból kottát!
Mindig hallom a dalt,
ami benned szól,
mindig egy, mindig más -
mindig hallom a dalt,
ami benned szól,
adj egy Á - t, ölelj át!
Mikor reggel, hozzám bújsz
mikor délután az utcasarkon vársz rám
mikor húrjaimhoz nyúlsz
érzem nem kell nekem másik dallam
más szám -
hangszer vagyok, hangolj rám,
olvassunk egymásból kottát,
Mindig hallom a dalt,
ami benned szól,
mindig egy mindig más -
mindig hallom a dalt,
amely benned szól,
adj egy Á - t, ölelj át!
Mindig hallom a dalt,
ami benned szól,
mindig egy, mindig más -
mindig hallom, a dalt,
ami benned szól,
adj egy Á - t ölelj át!
 
 
 

Ma még drága vagy nekem, s hiányzol

De mi lesz velünk, ha e kötelék 
A pletykák irigy tűzében elég, 
S szégyenedben szívem megalázod - 
Ha csalódnék? A múltba zárom 
Szerelmünk minden tiltott örömét, 
De veled küldöm lelkem hű felét, 
Hogy szíveddel újra rám találjon. 
Időnk, oly rövid ma, míg velem vagy 
Nevess! Hadd fesse színvirágait 
Fehér arcodra játékos tavasz. 
Jöjj hozzám majd, szerelemmel mindig, 
Hadd sárguljon a locsogó világ, 
Míg élek hívlak, s emlékezem rád!"
 

 

 

 

"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,

s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok."
 
 
"Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!"
 
Csillagok!
Fényetek elvarázsol, s újra érzem;
Szeretnék Én is Csillag lenni!
Szeretnék évmilliókig élni,
szeretnék a Hold csillogásában fürödni...
De valójában csak azért szeretnék csillag lenni,
hogy Téged megkeresselek Kedvesem!
S ha megtalállak,
szeretnék ablakod elé szállni,
hogy beragyogjam Életed,
hogy Veled legyek mikor aludni térsz,
s, hogy fényemmel Én ébresszelek!
Én lennék a Te Csillagod,
figyelném minden mozdulatod,
széppé varázsolnám minden napod!
Éjjel vigyáznék Álmodra,
beszállnék szobádba...
Akkor végre visszanyerném emberi formám
Odalépnék hozzád, s arcod megcsókolnám
Leülnék ágyadra, s néznélek merően csodálva!
De újra felkel a Nap! Ó, ez a gonosz, hát újra elriaszt Tőled!
Egy újabb nap Nélküled!
A Nap újra az Égre taszít,
s mire Te kinyitod gyönyörű szemed,
Én újra az Égen leszek!"
 
                                                                      
 
 
 
 

 

 

 

          

Sóhajod Megtöri csendjét az éjszakának, Sóhajod beleborzongatva, A vágy ma égetőbb, erősebb, Mint bármely szélvihar, s édesebb! Cikázik bennem ezer mozdulat, Hogy elérjem tested, s a gondolat, Hogy csókod izzik ajkamon, Rád egyre jobban szomjazom. Fájdalom, szinte már szívemet fájlalom, Mert ily közel, még sem érhetlek el. De bátran, ha kell vállalom, Hisz lesz még hajnal mely veled átölel. Csak mondaná szemed: akarj! Válaszolnék reá hamar! Oh, ütközik most szabály! Tolvaj Lettél titkos lopott csókkal… De mondom én is: akarj! Had legyek ma koldusod, Ki szeretőn odaad Magából bármit, a világot, Közös álmot, és az érzékek Vad, és vak tüzében, Nem vágyom mást, Csak egymás lerohanását… Vágyam, vágyad lett, Hogy minél többet adjak, S belőled sikítsak, érezzek! Minden határt átszakítsak!

  • Számláló

    Flag Counter

  • Rádió

  • Onair

     

     

     

     

  • Küldj üzenetet Auto Dj műsorvezetőnek !

  • Kívánság doboz

  • Felvételizők

  • Naptár
    2016-04-26 22:01:50
Asztali nézet